1

BENCÉS HÍRLEVÉL IX. évfolyam 4. szám2007. télA MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA

SZÁMUNK TARTALMÁBÓL • Szent Mór BencésPerjelség lett a GyõriRendház

• Az õsz Tihanyban

• Tiszaújfalui beszámoló

• Szent Márton ünnepePannonhalmán

• Beszélgetés PolgáriIstvánnal

• Új könyvek és termékek

• Prézes SzinódusPannonhalmán

• Bencés nevelõktalálkozója Chilében

„Az adventi várakozás ha-sonlít a megemlékezéshez,de valóban mindennél távo-labb áll tőle. Valódi várako-zás. Pontosan úgy, ahogy aszeretet mindennél valóságo-sabban vágyakozik az után,akit magához ölel és örök új-szülöttként a karjai közötttart.”

(Pilinszky János)

Ezekkel a gondolatokkal kí-vánjuk a Bencés Hírlevél ol-vasóinak Szent Karácsonyörömét és azt, hogy ez azöröm elkísérjen mindannyi-unkat a most kezdődő új esz-tendőben is.

2007 Karácsonyán

Asztrik főapátés a szerkesztők

SZENT MÁRTON ÜNNEPE A VILÁG IRÁNTIFELELŐSSÉGÜNKRE EMLÉKEZTET

P. Wilfried Kowalik melki perjel homíliájaSzent Márton ünnepén a pannonhalmi Bazilikában

Kedves Testvérek!

Az a történet, amelyben Szent Márton megfelezte köpenyét a koldus-sal, fiatal koromban érthetetlennek tûnt a számomra. Hiszen a végénmindkettejüknek csak fél köpenye maradt, hogy a hideg ellen véde-kezzenek – s ez akkor is furcsa, ha a köpeny akkoriban valami taka-róféleség volt. Végül aztán megértettem: a történet lényege a meg-osztásban, a rászorulóval való szolidaritás vállalásában rejlik.

Késõbb további két szempont is világossá vált számomra. Hatalálkozunk egy rászorulóval, akkor annak adnunk kell valamit. Ez aparancs nekünk, keresztényeknek egyértelmû és világos. Ám a kato-na és a koldus között valami több játszódott le, amely túlment a sze-mélyes cselekvés szintjén. A keresztény spiritualitásból nem szabadkizárnunk sem a politika, sem a társadalom, sem pedig a felebaráti fe-lelõsségvállalás területeit. Ám ez az elmélet korántsem olyan egyér-telmû, ahogy elsõ pillantásra tûnik. Hiszen mi köze a politikának a spi-ritualitáshoz? A szokásos klisék szerint a „szent” és a „jámbor” ember– egy-két prominens kivételtõl eltekintve – olyan valaki, aki visszavo-nultan él, és az Istennel való csendes kommunikációnak szenteli ma-gát. A „fuga mundi”, a világból való menekülés témakörét sokkal köny-nyebben és szélesebb körben nyomon lehet követni a keresztény lel-kiség történetében, mint a világért való felelõsségvállalás, valamint apolitikai és társadalmi életbe való beavatkozás témáját.

A „Gaudium et spes” címû konstitúcióban a II. Vatikáni Zsinatfelhívja a figyelmet a „megvallott hit és a mindennapi élet közötti ha-sadásra”. Eltérnek az igazságtól azok, akik tudván, hogy „nincs itt ma-radandó lakásunk, hanem a jövendõt keressük”, elhanyagolják földikötelességeiket. Egyben kritikával illeti a zsinat azoknak a magatartá-sát is, akik teljességgel elmerülnek a földi teendõkben, s akik számá-ra a vallásos életet pusztán istentiszteleti cselekményekbõl és bizo-nyos erkölcsi kötelességek teljesítésébõl áll.

A mai ünnep mondanivalója lehet, hogy kritikus szemmel kellnézni, és ki kell javítani azokat a szélsõséges tendenciákat, amelyek

2

a hitéletet kizárólagosan a magánszférára szorítják. A keresztény élet nem korlátozódhat pusztán a„privát” élettérre, vagy az imádságra és meditálásra. A kereszténység önmagát árulná el, ha nem vennékomolyan a világ iránti felelõsségét.

Egyébként mindegyikünkre személyesen is áll: Jézust nem érdekli az általánosságokban kimúló,elméleti vagy poétikus szeretet. A szeretet számára nem szavakban, érzésekben vagy érzelmekben nyi-latkozik meg. A szeretet Jézus számára elsõsorban az erõteljes, bátor tettet jelenti. Gyakorlati, ezért ki-fejezetten konkrét szeretetet vár el tõlünk. Ezért a szeretet mivoltát kutatva pontosabb válaszunk ígyhangzik: Jézus szerint a szeretet nem általános emberszeretet, hanem konkrétan felebaráti szeretet. Akiszeret, nem általánosságban véve szereti az embert, távolban, hanem felebarátját szereti, aki közel vanhozzá, aki mellette él. A felebarát szeretetében igazolódik az istenszeretet, sõt éppen a felebarát sze-retete istenszeretetünk egzakt fokmérõje. Az, hogy mennyire szeretem Istent, konkrétan abban mutat-kozik meg, hogy mennyire szeretem a mellettem élõ embert.

Ha az egyén és a közösség teljes mértékben rábízza magát Jézusra, akkor õ egész konkrét és újlehetõségeket tár fel és tesz lehetségessé számukra: olyan új tetteket kicsiben és nagyban, amelyekKrisztus követésében éppen ott kezdõdnek el, ahol senki más nem segít. Nem csak általánosságban,a társadalom megváltoztatására irányuló programokra van szükség, hanem konkrét tanúkra, konkrét ta-núságtételre!

Szent Márton példája arra tanít, hogy az istenszeretet és a felebaráti szeretet közös nevezõje azegoizmusunktól való elfordulásunk és az önátadás melletti elkötelezõdésünk. Csak ha nem önmagam-nak élek, tudok egészen nyitott lenni Isten számára, és korlátlanul nyitni embertársaim felé, akiket Istenéppen annyira szeret, mint engem. Isten tehát akkor sem veszik el, amikor a felebaráti szeretetrõl vanszó. Közvetlenül felelõs vagyok Isten elõtt, s ezt a felelõsségemet egyetlen ember sem veheti le rólam.Ám Isten a felebarátomban akar velem találkozni, s ott vár tõlem odaadást. Nem a felhõkbõl, de mégcsak nem is mindig a lelkiismeretembõl szól hozzám, hanem elsõsorban a felebarátomon keresztül:olyan felszólítás ez, amely sosem némul el, hanem hétköznapjaimban újra meg újra megszólít.

Fordította: Konrád atya

DECEMBER 24. HÉTFÕ18.00 Karácsony ünnepének meghirdetése, I. Vesperás22.30 Vigília 24.00 Éjféli mise

DECEMBER 25. KEDD KARÁCSONY7.30 Laudes 8.00 Pásztorok miséje9.00 Népénekes szentmise

10.00 Ünnepi konventmise12.50 Napközi imaóra18.30 Karácsony ünnepének II. Vesperása

DECEMBER 26. SZERDA SZENT ISTVÁN ELSÕVÉRTANÚ

6.45 Vigília – Laudes9.00 Népénekes szentmise

10.00 Konventmise12.50 Napközi imaóra19.00 Vesperás

DECEMBER 27. CSÜTÖRTÖKTÕL 29. SZOMBATIG7.00 Vigília – Laudes7.50 Konventmise (csütörtökön 18.40)

továbbiakban hétköznapi rend

A KARÁCSONYI IDÕ LITURGIKUS RENDJE A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN

27-ÉN, SZENT JÁNOS APOSTOL ÜNNEPÉN9.00 Boráldás igeliturgia keretében

DECEMBER 30. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJAvasárnapi rend

DECEMBER 31. HÉTFÕ18.00 Év végi hálaadás az I. Vesperás keretében23.00 Vigília – ezt követõen újévi köszöntõ

JANUÁR 1. KEDD ÚJÉV, ISTENSZÜLÕ SZÛZMÁRIA

7.30 Laudes9.00 Népénekes szentmise

10.00 Ünnepi konventmise12.50 Napközi imaóra15.00-tól 18.00-ig Szentségimádás18.30 Vesperás

JANUÁR 2. SZERDÁTÓL szokásos napirend

3

PRÉZES SZINÓDUS PANNONHALMÁN

A Bencés Konföderáció prézes-apátjait idén a Pannonhalmi Fõapátság látta vendégül szeptember 17. és22. között az éves rendes szinódusuk alkalmából.

A bencés rend mai felépítése konföderatív szerkezetû. Az önálló és egymástól független monosto-rok 1215 óta szövetségekbe tömörülnek, amelyeket kongregációnak nevezünk. A prézes-apátok e kon-gregációk vezetõi. A kongregációk szövetsége a Bencés Konföderáció, amelynek élén a római SzentAnzelm Apátság apátja, Notker Wolf prímás apát úr áll. Monostorunkba Notker Wolf prímás apát, a SzentAnzelm Apátság perjele és gazdasági vezetõje, a Szent Anzelm Egyetem rektora, továbbá 20 prézes-apátérkezett a világ minden tájáról, elsõsorban Európa, Észak- és Dél-Amerika különbözõ országaiból, hogymegbeszéljék a bencés közösségek aktuális közös dolgait.

A vendégeink munkájuk mellett szerzetesközösségünk napirendjét élték, velünk együtt imádkoztakés étkeztek. A munkaülések mellett esténként különbözõ programokon vettek részt: találkoztak a fõmo-nostori konventtel, beszélgettek az ökumenikus kapcsolatokról Bölcskei Gusztáv református és Ittzés Já-nos evangélikus püspök urakkal, beszámolókat hallgattak meg a magyarországi férfi és nõi szerzetesren-dek életérõl és a Szent Anzelm Egyetemhez affiliált Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola mûkö-désérõl. Csendesórát tartott osztályonként 2-2 prézes-apát a diákoknak, akik a közös imádságok mellettígy is bekapcsolódhattak a bencés család képviselõinek ittlétébe. A vendégek egy napot kirándulásraszántak: a budai várat keresték fel, ahol a Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár alkalmikiállításainak megtekintése után – a Város Misszió keretében – vesperást imádkoztak a Mátyás templom-ban, majd találkoztak Erdõ Péter bíboros, érsek úrral.

Az Egyház egységében megnyilvánuló sokszínûséget és gazdagságot tapasztalhattuk meg a PrézesSzinódus hetében Pannonhalmán.

A szerk.

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

4

„ÚGY TANÍTANI, AHOGY SZENT BENEDEK”

1996-ban, amikor Pannonhalma alapításának 1000. évfordulóját ünnepeltük, a gimnázium is derekasanbekapcsolódott az ünnepségek szervezésébe. Az iskola számára az egyik legnagyobb esemény a Zán-kán tartott bencés diáktalálkozó volt. A meghívottak listájának összeállítása során jöttünk rá arra, hogynincs semmilyen központi nyilvántartás arról, hogy a világon hol vannak bencés iskolák. A bencés monos-torokat számon tartják Rómában, 5 évente pontos katalógus jelenik meg a világ összes bencés monos-toráról, a hozzájuk tartozó szerzetesekrõl, de ebbõl nem derül ki, hogy van-e iskolájuk. Zánkán születettmeg a gondolat, hogy össze kéne fogni a bencés iskolákat, és legalább valamilyen adatbázist kéne létre-hozni. Ebbõl született a BENET – Benedictine Educators Network. A 2. BENET helyszíne 2002-ben SaoPaulo volt, melynek a Pannonhalmáról alapított iskolánk adott otthont. Odó atyával akkor én képviseltema magyarországi bencés iskolákat. Már akkor rácsodálkoztam, hogy a világ hány országában találhatóbencés iskola. Pedig 2002-ben még csak néhányan sejtették, hogy hány bencés iskola lehet a világon!

Amikor 2007. október 27-én, az õszi szünet elsõ napján Fidél atya elvitt a bécsi repülõtérre, hogyChilébe utazzak, nem túl nagy lelkesedéssel szálltam ki az autóból. Ha Fõapát úr nem erõsített volna megháromszor, hogy ott a helyem Santiago de Chilében a IV. BENET-en, nem indultam volna el. Utólag hálásvagyok Fõapát úrnak, hogy kitartott véleménye mellett.

Bár Madridból megállás nélkül, 14 órán át repültem átkelve az óceánon, az amerikai õserdõn, majdaz Andok káprázatos hegyein, amikor egyszer csak leszállt a gép és megérkeztem egy számomra telje-sen ismeretlen világba, mégsem éreztem magam idegennek. Öt kontinens 23 országából kétszázan vet-tünk részt a bencés tanítók világtalálkozóján, és az a tény, hogy mindannyian bencés iskolából jöttünk,erõsebbnek bizonyult minden nyelvi, kulturális különbségnél. Bár a szavak szintjén nem ugyanazt a nyel-vet beszéltük, mégis rögtön megértettük egymást. Senkinek se kellett magyarázni, miért kezdjük mindennapunkat zsolozsmával, miért jövünk össze a nap közepén az Úr asztala körül megtörni a kenyeret, miértolvassuk közösen Isten igéjét és osztjuk meg egymással, hogyan szólított meg minket. Mindannyian az„Ora, labora, lectio divina” világából érkeztünk, és természetes volt, hogy a találkozó során is e szerint él-tünk.

Hihetetlen élmény volt felfedezni, hogy egymástól sok ezer kilométer távolságra élõ, egymást nemismerõ férfiak és nõk, szerzetesek és világiak teljes természetességgel imádkoznak együtt, beszélgetnek

Örömmel tudatjuk, hogy Asztrik főapát úr az elmúlt időszakban két kitüntetést kapott.

A Prima Primissima Alapítvány a Magyar oktatás és köznevelés kategóriábanPRIMA díjat adományozott Főapát úrnak.

A pozsonyi székhelyű Martinengo Ferdinand Társaság pedigarany emlékérmet adományozott.

A Társaság az Európa egységéért munkálkodókat tünteti ki,különös tekintettel a szlovák-magyar kapcsolatokra.

Mindkét kitüntetéshez szeretettel gratulálunk.

555

együtt azonos kihívásokról, feladatokról, egyszerûen azért, mert mindannyian bencés iskolában dolgoz-nak. Bár a külsõ körülmények egészen különbözõek lehetnek, a tanító-oktató-nevelõ munka ugyanazonfeladat elé állít mindannyiunkat: a mindenkori jelenben vezetni a ránk bízottakat, hogy kibontakozzék ben-nük mindaz a szép és jó, amivel Isten születésükkor megajándékozta õket.

A bencések magyarországi rendtörténetérõl éveken át csak úgy hallottam, hogy 1802-ben történel-mi kényszer hatására, azért hogy létezni tudjunk, a Rendnek középiskolákat kellett vállalnia. Az iskolaimunka megjelenése úgy került szóba, mint valami szégyellni való, sajnálatos esemény, amely az igaziszerzetes élettõl való távolmaradást hozta magával. Ezzel szemben hihetetlen bátorító tapasztalat volt aztlátni, arról hallani beszámolókat, hogy az elmúlt években hány bencés iskolát alapítottak, bõvítettek, hogyhány és hány bencés közösség kötelezte el magát a tanítás mellett, hogy mekkora hatással vagyunk atársadalomra azáltal, hogy több mint 140 ezer diákot több mint 8 ezer tanár oktat a világ 32 országában.A távolabbi, szegény országokból többen voltak kénytelenek távol maradni, de idén elsõ alkalommal min-den kontinens méltó módon képviselve volt. Fekete-Afrikából, a Fülöp-szigetekrõl és Sri Lankáról többbencés férfi és nõi szerzetes is jött, így a Harmadik világ kellõ súllyal képviseltette magát, hála a gazda-gabb országokból származók adományainak és magasabb részvételi díjának. (Kongót Richárd testvérképviselte, Sri Lankát Titusz atya: Jót mulattam, amikor „sárga” druszámmal beszélgettem a szünetek-ben.) A konferencia jelmondata – Úgy tanítani, ahogy Szent Benedek – volt az elõadások és megbeszé-lések vezérfonala. Évek óta nem hallottam úgy beszélni embert a Reguláról, mint 1-2 világban élõ bencésoblátust, akik iskolai hétköznapjaikat élik a Regula szerint. A konferencia nagy elõadásai, a munkacsopor-tok megbeszélései elérhetõk lesznek a világhálón. Csak ezért felesleges elmenni Chilébe. Ami egy ilyentalálkozón felejthetetlen és maradandó, az a beszélgetések, megosztások sokasága a szünetekben, azétkezések során vagy az esti programok alkalmával. Ösztönzõ és bátorító beszélgetések sokaságára nyíltlehetõség bencés és világi tanár kollégákkal. Kézzelfogható haszonról is beszámolhatok: egy angliai ésegy ír bencés iskola is szívesen fogad pannonhalmi diákokat, az Egyesült Államokba pedig frissen érett-ségizett diákjainknak ajánlhatunk fel 1 éves tanulmányutat 1-1 bencés iskolában.

Titusz atya

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

6

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

HAVAS SZENT MÁRTON ÜNNEP PANNONHALMÁNSzent Márton-nap a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban

Tours-i Szent Mártont, a Pannonhalmi Főapátság védőszentjét és a melki (Ausztria) bencésapátság gimnáziumával fennálló testvériskolai kapcsolat 20 éves jubileumát ünnepelte aPannonhalmi Bencés Gimnázium 2007. november 10-11-én. A jubileum alkalmából 25 fősküldöttség érkezett a melki gimnáziumból P. Wilfried Kowalik perjel vezetésével.

Az idei Szent Márton-nap mottója a következő volt: „Láss! A hited meggyógyított.” (Lk18, 42). A látás volt az ünnep középpontjában: a biológiai (visszaadni egy ember látását) ésa spirituális (meglátni a lényeget, a mélyére látni valaminek) látás egyaránt, ahogyanSzent Márton a ruhátlan koldusban felismerte Krisztust. Odafordult, meglátta és nekiad-ta fél köpenyét.

Az idei Szent Márton-nap kiemelt témája Fekete-Afrika volt. A gimnázium diákjaiSzent Márton nyomdokain haladva a Márton-napi programok bevételeit mindig valami-lyen jótékony célra ajánlják fel: az összegyűlt pénzt idén – az ünnep mottójának apropóján– a Nyolc Boldogság Közösség által vezetett kabindai (Kongó) szemészeti klinika kapta.Hardi Richárd, a közösség tagja és a klinika orvosa is részt vett a hétvégi programokon.November 9-én, pénteken este az ő előadása nyitotta a Márton-napi programokat, amelysorán bemutatta az afrikai (szem)orvoslás mindennapjait.

November 10-én,szombaton délután ke-rült sor a diákok a hagyo-mányos Márton-napi bol-hapiacára és árverésére.Ezt követően három afri-kai országot három ke-resztény közösség képvi-selői mutattak be a di-ákoknak. Kongóról HardiRichárd beszélt a fiúk-nak, Mozambikot a SzentEgyed Közösség tagjaimutatták be. Utóbbi or-szág sokáig a világ leg-szegényebb országa volt,évtizedekig polgárháborúsújtotta, és a SzentEgyed Közösség hozta tető alá a békét a 90-es évek elején. Rajtuk kívül Magyarországontanuló, szolgáló ghánai verbita szerzetesek beszéltek hazájukról, hétköznapjaikról, arról,miért is jöttek Magyarországra „missziózni”.

Az előesti, ünnepi vesperáson a gimnázium valamennyi diákja és a vendégek is résztvettek a Bazilikában. A vesperás után a szokásos vacsora következett volna, a diákok azon-ban másképp döntöttek: lemondtak a péntek esti „hivatalos” étkezésükről és ennek árát isfelajánlották a szemészeti klinika javára. Persze senki nem maradhatott éhesen, ezért estemegnyíltak az osztálybüfék: a diákok különböző stílusú étkezési lehetőségeket kínáltak ko-pogó szemű társaiknak. Volt lacipecsenye, gyros, palacsintázó, pizzéria, a gimnázium taná-rai és a bencés atyák is beszálltak őzpörkölttel, halászlével. A büfék bevétele természete-sen az adomány összegét gyarapította.

November 11-én 9 órakor Várszegi Asztrik főapát úr celebrálta az ünnepi szentmisét,amelyen P. Wilfried Kowarik mondta a szentbeszédet. A melki perjel úr a szolidaritást, aSzent Márton-i felebaráti szeretet állította homíliája középpontjába. Külön is kiemelte:

7

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

„Jézus szerint a szeretet nem általános emberszeretet, hanem konkrétan felebaráti szere-tet. Aki szeret, nem általánosságban véve, távolban szereti az embert, hanem a felebarátjátszereti, aki közel van hozzá, aki mellette él.” A szentmise végére elkezdett szállingózni ahó, és rövidesen fehér lepel borította Szent Márton hegyét.

A liturgiát követően a gimnázium idősebb diákjai találkozhattak a melki perjel úrral,illetve az előző napi előadókkal, míg a fiatalabbak Szent Márton életéről hallgattak elő-adást. Az előadás után a gimnázium legfiatalabb diákjai köszöntötték a Pannonhalmi Fő-apátság jubiláló és nyugdíjas munkatársait, majd következett az ünnepi ebéd. Délután asporté és a zenéé volt a főszerep: volt teremfoci-bajnokság, kosárlabda, tanári szkanderver-seny; a Rox&Márton program keretében pedig a gimnázium amatőr zenekarai léptek fel.Közben tanári pókerbajnokság, később az „Okosabb vagy, mint egy hetedikes?” tanári ve-télkedő színesítette a programot. A vacsoránál külön terítettek Márton nevű diákjaink ré-szére, akik a Márton-asztalnál – a gimnázium igazgatójával együtt – ünnepi felszolgálás-ban részesültek.

Este nyolc órától az autentikus afrikai népzenét játszó ghánai Sankofa zenekar vidámkoncertjével zárult a program. A koncert után került sor az ünnepélyes „eredményhirdetés-re”, amely minden várakozást felülmúlt: a két nap során 1.092.000,– Ft gyűlt össze a ka-bindai szemészeti klinika javára. A Márton-napi vígasságokat a gimnázium lépcsőházábanközösen elénekelt „Immár a nap leáldozott” kezdetű esti himnusz zárta.

Polgári István

A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREI

November 17-én a Szentatya megerõsítette a 45 éves Dom Pietro Vittorelli atya Monte Cassino-i apát-tá választását. Az új apát úr 1991-ben tette le elsõ fogadalmait és 1994-ben szentelték pappá. Megvá-lasztása elõtt a Kasszinói Kongregáció novíciusmestere volt. Pietro apát úr Monte Cassino 191. apátja.

A németországi Dinklage bencés nõvérei 12 évre apátnõvé választották Franziska Lukas nõvért. Elõd-je 24 évig vezette a monostort.

December 8-án avatta fel Vlk bíboros úr és Notker prímásapát úr a bencés nõvérek új monostorát Brev-novban. A nõvérek 89 év után térnek vissza Csehországba. Az induló közösséget három cseh és egynémet nõvér alkotja. A nõvérek monostorát a férfimonostor melletti plébánia épületébõl alakították ki.

ÚJ MUNKAKÖRÖK

PANNONHALMA

Pintér Ambrus eddigi munkakörei megtartása mellett plébános Gyõrasszonyfán és lelkészTarjánpusztán

GYÕR

Horváth Dori Tamás perjel, magiszter, gimnáziumi és kollégiumi igazgatóTóth Konstantin eddigi munkakörei megtartása mellett alperjel

BAKONYBÉL

Halmos Ábel perjel, magiszter, plébános, a Szent Adalbert Otthon igazgatója

Nagy Lajos állandó diakónus megbízást kapott lelkipásztori asszisztensi feladatok ellátására Gyõrasszonyfánés Tarjánpusztán.

8

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

BESZÉLGETÉS POLGÁRI ISTVÁNNAL,BESZÉLGETÉS POLGÁRI ISTVÁNNAL,AA PPANNONHALMI GIMNÁZIUMANNONHALMI GIMNÁZIUMGAZDASÁGI GAZDASÁGI VEZETÕJÉVELVEZETÕJÉVEL

Pár éve még diákként éltél Pannonhalmán, ma pedig márfelelős beosztású személyként veszel részt az iskola életé-ben. Hogyan éled meg ezt?

Ez a diákból gimnáziumi munkatárssá válás nem mentnehezen: nem volt az olyan régen, hogy ide jártam, a taná-rok jó része még emlékezett rám, nyitottan fogadtak és fia-tal korom ellenére az elejétől kezdve elfogadnak. Személye-sen az volt a legérdekesebb, hogy soha nem gondoltam ar-ra, hogy valaha is Pannonhalmán fogok dolgozni. Az érett-ségi után nem maradt sok kapcsolatom az iskolával. Ta-valy nyáron röpke két hét alatt döntöttünk úgy a feleségem-mel, hogy jövünk. Jó döntés volt!

Mit jelent a gazdasági vezető munkakör az iskolában, ami előtted nem létezett? Mibenlátod feladataid súlypontjait?

A gazdasági vezető munkakörének megjelenése egyértelműen azt az üzenetet hordozza, hogya gimnázium gazdasági ügyei túlnőttek azon a szinten, hogy valaki vagy valakik egyéb ok-tatási-nevelési-adminisztratív munkáik mellett ezt átlássák és hatékonyan intézzék. Ez főál-lású szakembert kíván, sőt, közel másfél év után azt látom, hogy egy ember kevés is erre afeladatra!

Feladataim elég szerteágazóak. Az iskola alapfeladataihoz kapcsolódóan sokat foglal-kozom a diákok befizetéseivel, illetve az iskola napi működéséhez kapcsolódó pénzügyekkel.Egy teljes tanév kellett ahhoz, hogy lássam, hogyan is működik egy iskola. Nagy segítségvolt, hogy bármilyen ügyben fordulhattam Antal atyához, aki általában tudta, hogy mi mi-ért működik úgy a gimnáziumban. Az is sokat jelent, hogy a Főapátság gazdasági osztályaaz iskola ügyeivel is foglalkozik, így számos adminisztratív terhet levesznek a vállamról. Azelmúlt év folyamán az iskolával kapcsolatos jogi ügyekben is némi jártasságot szereztem:alapítottunk egy diáksport egyesületet, a gimnáziumi alapítványnál személyi változások tör-téntek és közben folyamatosan követem a jogszabályok változásait is.

Az elmúlt évben számos pályázatot írtam a gimnázium számára, amelyek több mint80%-ban sikeresek voltak. Ezek elsősorban a gimnázium diákjainak testvériskolai utazásai-hoz, eszközbeszerzésekhez, illetve rendezvényekhez kapcsolódtak, de volt közöttük EU-s pá-lyázatíró képzés is. A munkámnak ezt a részét nagyon élvezem! Idén jóval nagyobb fába vág-tuk a fejszénket: pályázatot nyújtunk be a Nyugat-Dunántúli Regionális Operatív Programkeretében iskolai infrastruktúra-fejlesztésre. Ha nyerünk, lesz mit csinálni...

9

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

Az operatív feladataimon túl fontos feladatomnak látom a pénzügyi szempont „láttatá-sát” az iskola mindennapi ügyeiben és döntéseiben. Egy oktatási intézmény esetében ez nemis olyan egyszerű, hiszen a gazdasági ügyek egyáltalán nem tartoznak az alapfeladatok kö-zé. Próbálom folyamatosan szem előtt tartani, hogy az én munkám egy iskolában kiegészítőfeladat, amelynek célja a működés zavartalanságának biztosítása. Persze a szakmai és agazdasági szempontok gyakran ütköznek egymással az iskolavezetésen belül, de eddig a leg-több konfliktust sikerült – sokszor fájdalmas anyagi döntések árán is – megnyugtatóan ren-dezni.

Lehet ma egy jó gimnáziumot és kollégiumot úgy finanszírozni, hogy nem mindent a szü-lőktől várunk?

Lehet, csak nehéz. Az állami és a kiegészítő egyházi normatívák jelenleg a kiadásaink kétharmadát fedezik, a többit a gimnáziumnak kell előteremtenie. A szülőkre már jelenleg iselég nagy terhet ró az iskola, pedig így is „csak” az iskolára jutó rész felét fizetik. A fennma-radó részt pedig a fenntartó Főapátság egyre nehezebben tudja finanszírozni.

Úgy látom, Pannonhalmának külső forrásbevonás szempontjából még jelentős tartalé-kai vannak, elsősorban a volt diákoknál. Itt, Magyarországon még gyerekcipőben jár annaka hagyománya, hogy az adott intézményben végzett diákok „felnőve”, pozícióba kerülve tá-mogassák az alma matert. A bentlakásos jelleg miatt a diákokban, az osztályközösségekbenmég erősebb a Pannonhalmához kötődés, mint általában más középiskolákban. Ezt kellenekihasználnunk! Ráadásul most talán a korábbiaknál is nagyobb szükség van a támogatá-sukra, mivel az állami finanszírozás aránya fokozatosan csökken, a fenntartási költségeknőnek, mi pedig csak úgy tudjuk a jelenlegi nevelési-oktatási, illetve infrastrukturális szín-vonalat fenntartani vagy növelni, ha pótlólagos forrásokat találunk. A tavalyi évben elin-dult a volt diákok adatbázisának elkészítése, ugyanakkor a munka lassan halad, mivel azoperatív ügyek mellett kevés energiánk van erre. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy a voltdiákokkal, illetve a további lehetséges támogatóinkkal, szimpatizánsainkkal való kapcsolat-felvétel, kapcsolattartás és adományszervezés az elvégzendő munka volumene és a részbenspeciális adottságok, szaktudás szükségessége miatt külön munkakört igényel.

Hogyan ápolod Pannonhalmán a görög katolikus hagyományokat?

Sajnos, ebben van a legnagyobb „elmaradásom”. A Bazilika közelsége, illetve a vasárnapi 9órai szentmisére járókból kialakult ifjúházas-kisgyerekes kör miatt inkább Pannonhalmánjutunk el templomba. A nagyobb ünnepeken és a hétköznapi ünnepeken azért általában agyőri görög katolikus templomban veszünk részt Szent Liturgián. Ha egy kicsit megnőnek agyermekeim, remélem, jobban részt tudunk venni a diákkápolnában tartott görög liturgi-ákon. A fiúk már többször hívtak erre. Azért igyekszem hű maradni a gyökereimhez, többekközött az ikreink is ezért lesznek görög katolikus rítus szerint megkeresztelve december 22-én itt, a Pannonhalmi Bazilikában.

Készítette: A szerk.

10

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

ORSZÁGOS SZAVALÓVERSENYA „NYUGAT” SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJA TISZTELETÉRE

„Nem az énekes szüli a dalt:a dal szüli énekesét.”

(Babits Mihály)

A huszadik századi magyar irodalom meghatározó szellemi mûhelyének, a NYUGAT folyóiratnak 2008januárjában ünnepeljük a százéves évfordulóját. Ebbõl az alkalomból az Országos Széchényi Könyvtár(OSZK) a verseny társkiíróival – az MTA Irodalomtudományi Intézetével, a Petõfi Irodalmi Múzeum-mal, a Magyartanárok Egyesületével, a Magyar Olvasástársasággal és a Budavári Önkormányzattal kö-zösen – szavalóversenyt hirdetett középiskolás (gimnazista, szakközépiskolás és szakiskolás, 9–12/13.évfolyamos) diákok számára.

A szavalók az iskolai versenyek után egy regionális középdöntõ után juthattak be az országos dön-tõbe. A regionális döntõk nyolc kijelölt helyszínének egyike a Pannonhalmi Bencés Gimnázium volt. Aversenyt november 13-án rendeztük meg. Vas, Veszprém és Gyõr-Moson-Sopron megyébõl összesen 29versenyzõ érkezett a területi döntõre. Iskolánkat Gajdics Máté 12.B osztályos tanuló képviselte SzabóLõrinc A homlokodtól fölfelé címû versével. A versenyt kétfordulós rendszerben bonyolítottuk le. Az elsõfordulóban a kötelezõ verset mondták el a tanulók, majd a legjobb 13 versenyzõ közül a szabadon válasz-tott versek alapján döntöttünk. A pannonhalmi versenyrõl három diák jutott az országos döntõbe. Elsõhelyezést ért el Tóth János a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója József Attila Na-gyon fáj címû versével. Második helyezett lett Miks Noémi a mosonmagyaróvári Haller János Gimnázi-um tanulója Szabó Lõrinc Különbéke címû versével. Harmadik helyezést ért el Árvai Péter a gyõri Sza-badhegyi Oktatási Központ diákja József Attila Éhség címû versével. A verseny megrendezéséért MannJolán az OSZK munkatársa mondott köszönetet iskolánknak.

A szavalóverseny zsûrijének elnöke Villányi László József Attila-díjas költõ volt. A zsûri tagjai:Ungvári István színmûvész (Gyõri Nemzeti Színház), Pottyondy Nóra középiskolai tanár és az iskolánkatképviselõ Borián Elréd atya.

A jó hangulatú verseny során nagyon sok tapasztalatot és élményt szereztünk. A verseny színvona-lát jelzi, hogy a pannonhalmi döntõn harmadik helyet szerzett Árvai Péter az országos döntõn másodikhelyezést ért el (a versenyt Nagyhegyesi Zoltán, a kecskeméti Bolyai János Gimnázium tanulója nyertemeg).

A szavalóverseny országos döntõje 2007. november 26-án, Babits Mihály születésnapján volt Bu-dapesten, a Budavári Palotában, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. A szavalóverseny zsûri-jének elnöke Jordán Tamás színmûvész, a Nemzeti Színház igazgatója volt. A döntõt Sediánszky Jánosrádiós, a Budavári Önkormányzat alpolgármestere vezette.

Komálovics Zoltán

FELHÍVÁS

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium ezútonértesíti valamennyi volt és jelenlegi támogatóját, hogy a

Budincsevits Alapítvány 2008. január 1-tõl nem fogadtöbb támogatást. Az adományokat és az 1 %-os felajánlá-sokat a továbbiakban a gimnáziumi alapítvány fogadja.

Az alapítvány adatai:

Név: Pannonhalmi Bencés Gimnázium AlapítványAdószám: 18535741-1-08

Számlaszám: 10300002-10359622-49020012

11

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

SZENT MÁRTON NAP 2007

A Pannonhalmi Fõapátság, az MKB Bank Zrt., a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Bábol-na Nemzeti Ménesbirtok Kft. által hagyományteremtõ szándékkal, 2000-ben elindított SzentMárton Napot idén november 16-án rendeztük meg Pannonhalmán. Asztrik fõapát úr köszön-tõjét követõen a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar elõadásában Franz Schu-bert vonósötösének zenekari változatát hallgathattuk meg. Ezt követõen Lackner Pál protes-táns tábori püspök mondott ünnepi beszédet. A rendezvényen került átadásra a Szent Márton

Díj, amelyet az alapító okirat szerint az a kiemelkedõ személy kaphat meg, aki az adott évbentevékenységével jelentõsen hozzájárult a térség, egyben nemzeti örökségünk és kulturális ér-tékeink megismertetéséhez és megõrzéséhez. Az elmúlt években Nemeskürty István, PungorErnõ, Nagy Gáspár, Kukorelli István, Mádl Ferenc és Szokolay Sándor vehették át a díjat, idénpedig Sebestyén Márta népdalénekes részesült a kitüntetésben. A programot állófogadás zár-ta, amelyen az ételekrõl a Gundel Étterem, a borokról pedig a Pannon Bormíves Céh gondos-kodott.

A szerk.

A PANNONHALMI SZEMLE téli (2007/4.) számának témája:i d e j e a n e v e t é s n e k

DIMITRI Száraz szavak a humorrólKORNIS MIHÁLY Mire jó nevetniBOJKY JÁNOS János evangéliumának iróniájaHUGO RAHNER Deus ludens – a játszó IstenPETER L. BERGER A bősz teológusokrólBAZSÁNYI SÁNDOR „Hajjaj… mérnök úr!” – A romantikus iróniárólBAGDY EMŐKE Lélekderűnk tükre: a nevetésKURDY FEHÉR JÁNOS 20. századi szimultán játékok – Milorad Kristić: Das Anatomi-sche TheaterHIRSCH TIBOR Új nevetés (Jacques Tati filmhumora)BRUNO NETL Mozart és a nyugati kultúra etnomuzikológiai tanulmányozásaVARGA MÁTYÁS Regula-meditációjaGEORGES PEREC, NAGYATÁDI HORVÁTH TAMÁS és PHILIP LARKIN versei

A LAP MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (szemle@osb.hu)TARTALOMJEGYZÉK AZ INTERNETEN: ww.bences.hu/hu/kiadvanyok/phszemle/repertoriumKORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETŐ (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com

12

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

Szeptember 12.A Pannonhalmi Bazilika felújítási terveirõltartott a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalkihelyezett mûemléki tervtanács ülést mo-nostorunkban.

Szeptember 13.Elhunyt Dobra Modeszt atya, aki sok évenkeresztül gondoskodott a monostor élelmi-szer és egyéb anyag beszerzéseirõl.

Szeptember 14.Csoma Zsigmond tanszékvezetõ egyete-mi tanár tartott borászat-történeti elõadásta gimnázium Teleki-termében A magyarbor híre címmel.

Szeptember 15.A MaHolnap Alapítvány több mint 100 fõrészvételével tartott konferenciát a gimná-zium Asztrik-termében „Egyházi és egy-házközeli civil szervezetek felkészítése azNFT II. kihívásaira, lehetõségeire” címmel.A konferencia fõvédnöke és megnyitójaAsztrik fõapát úr, egyik elõadója pedig Hor-tobágyi Cirill perjel atya volt.

Szeptember 17–22.A Bencés Konföderáció prézes-apátjaiNotker Wolf prímás apát vezetésével idénmonostorunkban tartották éves rendes szi-nódusukat, amelyre utoljára 1981-ben ke-rült sor Pannonhalmán.

Szeptember 27.Korzenszky Richárd tihanyi perjel atya amagyar turizmus fejlesztése érdekébenvégzett kiemelkedõ tevékenysége elisme-réséül a turisztikai világnap alkalmából Proturismo díjat kapott. A laudációban az ön-kormányzati és területfejlesztési minisztera következõ szavakkal méltatta Richárdatya tevékenységét: „lelkipásztor, Tihanyszellemi és kulturális életének elõmozdító-ja, sokak által nagyra becsült értelmiségi”.

Szeptember 30.Elhunyt Tarnay Brunó atya, aki 1962-tõltanított a pannonhalmi gimnáziumban és afõiskolán, 1988-tól 1995-ig pedig a Páz-mány Péter Hittudományi Akadémia tan-székvezetõ professzora volt.

Október 3.A gyõri és pannonhalmi gimnáziumunk di-ákjai Budapesten a Zeneakadémián résztvettek az Igor Stravinsky születésének125. évfordulójára rendezett hangver-senyen, ahol a szerzõ Threni (Id est lamen-tationes Jeremiae prophetae) címû mûvé-nek õsbemutatójára is sor került.

Október 5.A gimnázium Asztrik-termében VárayLászló tanár úr tartott elõadást Zenei kuta-tóúton Indiában – spiritualitás és muzsikacímmel. Elõadásában arra a kérdésre ke-reste a választ, hogy van-e kimutathatókapcsolata a magyar népzenének az indiainépzenével.

Október 9.Pannonhalma Város ÖnkormányzatánakKépviselõtestülete Bagó Ferenc polgár-mester úr vezetésével látogatást tett mo-nostorunkban, és megbeszélést folytatottaz elöljárókkal a Város és a Fõapátság kö-zös dolgairól.

Október 12.A gimnázium Asztrik-termében Gebei Sán-dor tanszékvezetõ egyetemi tanár úr Újszempontok a Rákóczi-szabadságharc tör-ténetéhez címmel tartott elõadást.

Október 15.A gimnázium tornatermében Csalog Gá-bor (zongora) és Varga István (gordonka)adott koncertet. Az elõadáson elhangzottKondor Ádám: Partita csellóra és zongorá-ra, ami õsbemutató volt, majd Beethoven

H Í R E K

13

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

D-dúr szonátája. A második részben Csa-pó Gyula Labirintus és Egyenes labirintuscímû mûve, végül Beethoven B-dúr szoná-táját játszotta Csalog Gábor.

Október 17.Az Országos Széchenyi KönyvtárbanAsztrik fõapát úr mutatta be a MátyásGraduálé hasonmás kiadását. A könyvbe-mutató keretében a Szent Márton Kamara-kórus énekelt részeket belõle Áment Lu-kács atya vezetésével.

Október 19.A gimnázium Tetõtéri Galériájában kerültsor Czigány Ákos (bölcsész) és CzigányTamás (építész) Belül címû fotókiállításá-nak megnyitására. Az alkotók egymás ké-peit mutatták be. A fényképek a bicskeiEocén program félbehagyott épületeirõlkészültek.

Október 23.A gimnázium október 23-i ünnepi megem-lékezésén a tornateremben Asztrik fõapátúr mondott – személyes emlékekkel át-szõtt – ünnepi beszédet. Az ünnephez kap-csolódó orgonahangversenyt AlmásyLászló Attila tartotta a bazilikában.

Október 25.A Magyar Bencés Kongregáció általánoskáptalanjának döntése alapján VárszegiAsztrik fõapát úr Pannonhalmi Szent Mórünnepén a Gyõri Bencés Rendházat függõperjelség rangjára emelte. A Szent MórBencés Perjelség létrehozásáról szólóhatározatot ünnepi szentmise keretébenadta át Gyõrött Horváth Dori Tamás atyá-nak, aki e naptól perjele lett a gyõri bencésközösségnek.

November 9.Szent Márton idei ünnepének bevezetõ-jeként a gimnázium Teleki-termében HardiRichárd, az afrikai Kongóban lévõ kabin-dai szemklinika orvosa, a Nyolc BoldogságKözösség tagja tartott vetített-képes elõ-adást Orvoslás Kabindában címmel.

Másnap Kongó, Mozambik és Ghánamindennapjairól, az Afrikában végzettmissziós munkáról hallhattak-láthattak fil-mes beszámolót diákjaink Hardi Richárdonkívül Ghánából érkezett fekete verbitaszerzetes teológiai hallgatók és a SzentEgyed közösség néhány magyarországitagjának elõadásában. Diákjaink a SzentMárton-napi jótékonysági gyûjtés bevétele-it (bolhapiac, árverés, saját készítésû éte-lek árusítása) a kabindai szemklinika meg-segítésére fordították.

November 11.Szent Márton ünnepén a szentmise fõce-lebránsa Asztrik fõapát úr, igehirdetõje P.Wilfried Kowalik, a melki bencés apátságperjele volt. A szentmisén diákjainkon és agimnázium tanárain kívül jelen voltak amelki bencés gimnázium tanárai is, mertekkor ünnepeltük a két bencés apátság ésgimnázium testvér-kapcsolatának 20 évesévfordulóját. A délelõtt folyamán diákjainktalálkozhattak a melki apátság perjelévelés az ottani bencés gimnázium igazgatójá-val. Az ünnep záró-akkordjaként a tornate-remben a Magyarországon élõ ghánaiSANKOFA együttes adott koncertet, be-mutatva hazájuk népzenéjét és táncát.

November 16.A Pannonhalmi Fõapátság, a Herendi Por-celánmanufaktúra Zrt., a Bábolna NemzetiMénesbirtok Kft. és az MKB Bank Zrt. kö-zös Szent Márton Napot tartott. Asztrikfõapát úr köszöntõjét követõen FranzSchubert vonósötösének zenekari változa-tát adta elõ Rolla János vezetésével aLiszt Ferenc Kamarazenekar. Az ünnepimegemlékezést Lackner Pál protestánstábori püspök tartotta. Az idei Szent Már-ton-díjat Sebestyén Márta népdalénekesvehette át. A barokk ebédlõben az új ter-mény és bor megáldása után állófogadásés borkóstoló zárta az ünnepet.

E napon tartott elõadást VárkonyiPéter (BME Építészmérnöki Kar) A Göm-böc és a teknõsök címmel a topológiaproblémáiról a Teleki-teremben.

14

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

November 17.Habsburg Ottó népes családja társasá-gában Pannonhalmára látogatott. Asztrikfõapát úr a bencés közösség nevében isköszöntötte 95. születésnapja alkalmából.

November 18.A Szent Erzsébet Év zárásaként a Pan-nonhalmi Területi Apátság híveinek egycsoportja zarándokolt Veszprémvarsány-ba, ahol az ünnepi szentmise fõcelebránsaHortobágyi Cirill perjel atya volt, a homí-liát Halmos Ábel atya mondta.

November 22–28.Iskolánk diákjainak egy csoportja látoga-tást tett a Karácsfalvi Sztojka Sándor Kato-likus Líceumban, kárpátaljai testvérisko-lánkban.

November. 23.Jávor Benedek pannonhalmi öregdiák(Védegylet, PPKE ÁJK) Ökológiai fenntart-hatóság – veszélyek és kiutak címmel tar-tott elõadást a Teleki-teremben.

A Magyar Bor Akadémia alapításá-nak 15. évfordulója alakalmából rendezettkonferencián Hortobágyi Cirill perjel atyatartott elõadást A bor és a kereszténységcímmel.

November 26.A Baross Gábor Társaság A történelmi egy-házak anyagi és szellemi vagyona címmelszervezett vitaestet, amelynek keretébenHortobágyi Cirill perjel atya a szerzetes-rendek szempontjából tartott elõadást a té-máról.

N Y I L A T K O Z A T

1998-ban, a Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja felhatalmazásával, a kérelmezõ testvé-rek engedélyt kaptak, hogy megtelepedjenek Bakonybélben és ott újra meggyökereztessék a bencéséletet.

A késõbbi Szent Mauríciusz, Pannonhalmától függõ Perjelséget Kiss Domonkos perjel atya vezet-te mostanáig. Négy testvér élt vele a monostorban. Az új alapítás szerzetesei – fõapáti hozzájárulással– Michel van Parys chevetogne-i apát urat kérték fel életük kísérésére, a szerzetesi tradícióban ismertvizitátori feladat ellátására. A vizitátor 2001 óta rendszeresen látogatta õket, meglátásait, tanácsait írás-ban is átadta számukra. IIyen vizitációra került sor folyó év október végén (25–29.) is, amelynek közös-séget jobbítani akaró vizitációs javaslata nyílttá tette a kis közösség válságát. A vizitátor meglátásai min-denben megegyeztek a Magyar Bencés Kongregáció káptalanja és a Fõapáti Tanács korábbi tapaszta-lataival is.

A vizitációs karta elismerte Domonkos atya és a testvérek szép életét és munkáját, mégis az ál-landósult problémák orvoslására azt javasolta, hogy: „Fõapát úr írjon elõ a perjel számára egy sabbat(pihenõ) évet. Nagy szüksége van rá neki is és a közösségnek is. Remélem, hogy Domonkos atya hit-tel és keserûség nélkül tudja elfogadni ezt a nehéz és súlyos döntést, amely egyáltalán nem vonja két-ségbe odaadását és kitüntetett szerepét e közösség alapításában. Késlekedés nélkül ki kell nevezni egymásik perjelt, és kérni kell Domonkos atyát, hogy se közvetve, se közvetlenül ne avatkozzon bele Ba-konybél életébe a sabbat év idején.”

Domonkos atya a javasolt sabbat-pihenõ évvel nem kívánt élni. Mivel sem õ, sem Adalbert atya avizitációs javaslatot egyáltlán nem fogadta el, mindketten engedélyt kértek, hogy egy évig közösségenkívül éljenek (exklausztráció). A Prézesi Tanács felhatalmazásával engedélyt adtam nekik egy évre a kö-zösségen kívüli életre. Mózes novícius testvér is követte õket, így ezzel a lépéssel elhagyta bencés kö-zösségünket.

Mivel az alapítást továbbra is fontosnak tarjuk, 2007. november 23-án Halmos Ábel atyát nevez-tem ki új bakonybéli perjelnek és plébánosnak. Vásárhelyi Anzelm és Baán Izsák testvérrel folytatják to-vább a Szent Mauríciusz Monostorban a szerezteséletet.

Pannonhalma, 2007. december 6.

Várszegi Asztrikfõapát

15

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

SZÜRETI VISSZASZÜRETI VISSZATEKINTÉSTEKINTÉS

A 2007-es évjárat új lehetõségeket adott a Pannonhalmi Apátsági Pincészet számára!A 2001 és 2004 közötti fokozatos szõlõtelepítéseink hasonló ütemû termõre fordulásával jelentõsen növekedett

az éves szüret során rendelkezésre álló alapanyag-mennyiség. Ehhez külön értéket adott maga az évjárat.A korai tavaszt korai nyár követte! A szõlõ fejlõdési fázisai 3 hét koraiságot mutattak a megszokotthoz képest. Ez

a teljes tenyészidõszakon átívelõ koraiság eredményezte, hogy a szõlõ szedését már augusztusban elkezdtük.Az elsõként szedett fajták az illatos fajtakörbõl kerültek ki. Ezt követték a középérésû fehér fajták, és szeptember

közepére kékszõlõinkre is sor került.A természet idõbeni elõrefutása a szüreti munkák elõbbi befejezését is jelentette, így az évjárat elsõ „hírvivõjét”,

a St. Martinus Cuvée borunkat már november eleje óta palackból kóstolhatjuk. A házasítás magán hordozza az évjáratjellemzõit.

Illatban gazdag, fajtajelleges, telt borok születtek jó savtartalommal, amely érlelhetõséget és tartást ad a 2007-esévjárat „szülötteinek”!

Liptai Zsoltborász

ÚJ BORAINK

HEMINA 2006A 2006-os évjáratot a jó évjáratok között tartjuk számon. Külö-nösen igaznak véljük ezt a közép- és kései érésû fajták esetében.Chardonnay és Pinot Blanc fajtáink a szeptember második felé-re jellemzõ kellemes melegben szépen beértek, magas cukortar-talmat gyûjtöttek és kellemes harmóniát varázsoltak a bor ízvi-lágába.

A biológiai érésben lévõ szõlõfajtákat közvetlenül egy-más után szüreteltük, így alkalom nyílott a tisztított mustok ösz-szefejtésére, együtterjesztésére is. A must egyharmadát 500 lite-res hordókba fejtettük, kétharmada pedig klasszikus 228 literesbarrique-ban készült.

Az erjedés végén a seprõt heti rendszerességgel felke-vertük, hogy ezzel alkalmat adhassunk a finomseprõ ízanyaga-

inak visszaoldódására. Az alma-savbontás december végére befe-jezõdött, amit további 6 hónaposérlelés követett.

Júliusban összefejtett bo-runkat a komplexitás fokozásánakérdekében olaszrizlinggel házasí-tottuk, így alakult ki a véglegesen60% chardonnay-t, 30% fehér-burgundit és 10% olaszrizlingettartalmazó 2006-os Hermina.

A bor nagytestû, érett szõ-lõjegyeket hordozó borok barátai-nak lehet kedvence. A már-mártöppedt jegyeket sugalló illat-íz-kombináció egészül ki a hordóserjesztés-érlelés finom tölgy- va-lamint vaníliaízeivel. Az érett je-gyekért elsõsorban a Chardonnayés a Pinot Blanc párosa felel, míga bor biztos hátterét az olaszriz-ling kölcsönzi.

Jól érlelhetõ vastag bor,amelyet elsõsorban grillételek,vajas köretek, erdei gombák vagyakár szarvasgombás étkek melléajánlunk.

PINOT NOIR 2006A 2006-os esztendõ különösen fontos a Pinot Noir szempontjábólaz Apátsági Pincészet számára. Mindhárom e fajtát tartalmazódûlõnk termõre fordult, így szélesítve alapanyag-bázisunkat.

Széldomb, Tavaszó és Babszökõ nevû dûlõink egyarántmagas mésztartalmú területek, fekvésükbõl adódóan azonban arajtuk található szõlõk különbözõ érési periódusban vannak adottidõpontokban. Filozófiánk szerint ezt az adottságot használjuk kikülönbözõ technológiákkal ötvözve arra, hogy igazán sokarcú,egyedi, a borvidékre jellemzõ Pinot Noirt készítsünk. Mindehhezsegítségünkre volt a 2006-os ragyogó évjárat, amely gyönyörûenbeérlelte a fajtát.

A bort mély „burgundi-vörös” szín, pohárba töltve érettkésõi cseresznye illata jellemzi. Szánkhoz emelve meleg bárso-nyossággal találkozunk, ahol a fi-nom tannin elegáns testet ad abornak. Hosszú bor. Ízképleteitleginkább az érett meggy és mál-na ízei határozzák meg.

A bor szerkezete hosszú

érlelhetõséget biztosít. 17–19 oChõmérsékleten érdemes fogyasz-tani, a dekantálást pedig szélesebbillat-íz-spektrummal hálálja meg.

Különösen barnahúsok-hoz, elsõsorban kacsa- és bárány-ételekhez ajánljuk.

16

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

HALOTTAK NAPI BESZÉD

Szent Benedek atyánk Regulájának negyedik fejezetében, a jócselekedetek eszközei között olvassuk a jól ismertintést: A halál naponként ott álljon szemed elõtt (RB 4,47). A Regulának ezt a rendelkezését tettekre is váltjuk,amikor napközi imaóra után a fõmonostor második emeletén nap mint nap a Megfeszített Krisztus felé haladunk.A közösség sorrendjében Krisztushoz elöljáróink állnak a legközelebb, õket követik az atyák és a testvérek – elõlaz idõsebbek, hátrébb a fiatalabbak, életük folyamán mindig egyre közelebb érve a Megfeszítetthez. Mi, növendé-kek a sor legelején kapunk helyet. Talán nem csak azért, hogy ne térhessünk ki elöljáróink szeme elõl, és nem iscsupán azért, hogy legyen, aki a lépcsõk végére érve kinyitja az ajtót, hanem talán azért is, hogy most, amikor szer-zeteséletünk elején állunk, valóban minden nap szembesüljünk Jézus példájával, akinek a követésére vállalkoz-tunk.

Mire tanít bennünket Jézus példája? Ösztönösen tör föl belõlem a kérdés: Miért a Megfeszített, és miért nema Mester, vagy pedig a Feltámadott a példakép? Nincs annál nagyobb, mint aki életét adja barátaiért. Barátaiért,tanítványaiért, de a bûnösökért, sõt, a gonoszokért is. Jézus mindenét föladta, hogy mindent nekünk adjon abból,amit az Atyától kapott. Aktív életét odaadóan az embereknek szentelte, halálában viszont neki is szembesülnie kel-lett a tehetetlenséggel, vissza kellett adnia életét az Atyának. Megfeszítették, meghalt és eltemették.

Életünk folyamán folyamatosan az elengedés feladatával szembesülünk. Elképzeléseinket, terveinket és re-ményeinket újra és újra vissza kell adnunk Istennek. Életutunk során minden igyekezetünk ellenére idõnként zsák-utcába tévedünk. Amit eddig fontosnak vagy értékesnek tartottunk, arról le kell mondanunk. Tovább kell lépnünk!Hogyha ahhoz görcsösen ragaszkodunk, nem adhatjuk másoknak az életünket. Mert aki meg akarja menteni életét,elveszíti azt… (Mk 8,35).

Az utóbbi idõben több rendtárstól kellett végsõ búcsút vennünk. Olykor megfordult a fejemben, hogy ami-kor õk bencés életünk elsõ éveit élték – ahogyan most én is –, biztosan elgondolkodtak saját rendi jövõjükrõl: ter-vezgettek és álmodoztak. De vajon gondoltak-e ekkor arra is, amit végül meg kellett élniük? Fel voltak-e készülveállamszocializmusra és egyházüldözésre, börtönbüntetésre, emigrációra vagy a rendi kereten kívüli élet kényszer-pályáira? Nemde gimnáziumi, lelkipásztori vagy gazdasági munkaköröket, a 20. század eleji bencés élet kitaposottösvényeit sejtették-e inkább a ködbe veszõ jövõt fürkészve? Azt gondolom, azok a fiatal bencés növendékek akkormég nem tudhatták, hogy hivatásukat a magyar bencés közösség egyik nehéz idõszakára kapták; hogy Isten nema fennálló rendi keretek továbbvitelére, hanem rideg és küzdelmes évtizedek helytállására hívta õket. Hogy életü-ket úgy szenteljék Istennek és az emberek szolgálatának, hogy közben legszebb reményeiket sokszor el kellett en-gedniük.

Ottlik Géza szerint a halottaink egy dologban különböznek biztosan az élõktõl: nem lehetnek többé kiszá-míthatatlanok. És mintha nem csak néhai szeretetteinkre, emberi kapcsolatainkra volna érvényes ez a megállapítás.Az élõ Isten is sokszor kiszámíthatatlannak mutatkozik. Isten Krisztus által, és elhunyt rendtársaink élete példájánkeresztül is az elengedés feladatának beteljesítésére sarkall bennünket. Ha ígérete szerint nem is terhel meg ben-nünket erõnkön fölül, életünk nehéz óráiban mégis Jóbbal együtt imádkozhatunk: Te zártad a lábam kalodába,minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab,amit a molyok rágnak (Jób 13,27–28).

Nem az Isten halálát kell tehát szemünk elõtt tartanunk. Éppen ellenkezõleg: minden nap késznek kell len-nünk annak felismerésére, hogy Isten nem halott. Mivel nem halott, Õ nem is egy valaha volt személy kiszámít-ható, jól ismert, statikus képe, mint amilyet szeretteinkrõl õrzünk szívünkben. Az élõ Isten mindig új utakra hívbennünket: van, amikor meglepetéseket tartogat számunkra, máskor viszont megengedi a kudarcot és a pofonokat.Krisztus vállalta a pofonokat, a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törõdött a gyalázattal (Zsid12,1–2).

A halál naponként ott áll a szemünk elõtt – de mintha akkor válnánk igazán Krisztust követõkké, ha nemcsak életében, hanem halálában is hasonlóak leszünk hozzá. Hogyha nem reménységeink halála, hanem Jézus ha-lála áll naponként szemünk elõtt, akkor részesülünk feltámadásának vigasztalásában is. Legyen ugyanaz az érzésbennünk, amely Krisztus Jézusban volt! Benne, aki szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett azemberekhez. Megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2,5–8). Ha görcsö-sen védelmezett emberi terveink helyett a Megfeszített példájához ragaszkodunk, reménységeink porából magáhozemel bennünket Krisztus, aki halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ah-hoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált… (Zsid 5,7).

Imre testvér

17

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

SZENT BENEDEK LEÁNYAI A HOZZÁTARTOZÓK NEVÉBEN IS FÁJDALOMMAL, DEISTEN AKARATÁBAN MEGNYUGODVA TUDATJÁK, HOGY SZERETETT RENDTÁRSUK

FÜLEPI ILONA JOHANNA O.S.B.nõvér

életének 80., szerzetesi hivatásának 60. évében, a betegek szentségévelmegerõsítve, 2007. november 18-án visszaadta lelkét teremtõjének.

Johanka nõvér 1928. február 2-án született Fegyverneken. 1947. július 16-án kértefelvételét Szent Benedek Leányai Társaságának tiszaújfalui zárdájába. Noviciátusát1948. augusztus 6-án kezdte meg. Elsõ fogadalmát két év múlva, 1950. július 11-én

tehette le Tiszaújfalun. 1962. január 3-án örökfogadalommal kötelezte el magátközösségünkben. 1978. október 1-vel került Pannonhalmára, ahol elõször gimnáziumitakarító, majd a takarítók vezetõje lett. Istentõl kapott talentumait megsokszorozta, és

kitartott hûségben mindhalálig!

„Mindenkinek mindene lettem.”

(1Kor 9,22)

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ PRÉZES APÁTJA A HOZZÁTARTOZÓKNEVÉBEN IS FÁJDALOMMAL, DE ISTEN AKARATÁBAN MEGNYUGODVA

TUDATJA, HOGY SZERETETT RENDTÁRSA

PROF. DR. TARNAY PÁL BRUNÓ O.S.B.

életének 83., szerzetességének 65. évében, a betegek szentségével megerõsítve,2007. szeptember 30-án hazatért Mennyei Atyjához.

Elhunyt rendtársunk 1924. november 25-én született Budapesten. A noviciátust 1943.augusztus 6-án kezdte meg. 1947. november 26-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd

1949. július 10-én pappá szentelték. Teológiai tanulmányokat folytatott 1943–49 között aSzent Gellért Hittudományi és Tanárképzõ Fõiskolán, Pannonhalmán, majd 1954-tõl

1956-ig Budapesten a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián, ahol 1957-ben doktorált.Fontosabb munkakörei voltak: diákotthoni nevelõ, késõbb fõiskolai tanár a Szent GellértHittudományi Fõiskolán Pannonhalmán, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián az

Alapvetõ Hittan Tanszék tanszékvezetõ professzora.

„Uram, vállaltad ügyemet és javamra ítéltél.”

(Zsolt. 9,5)

18

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

ÚJ K IADVÁNYOK

GHISLAIN LAFONT: Milyennek képzeljük el a katolikus egyházat?Napjaink Teológiája Sorozat, 2007,436 oldal, ISBN 978-963-9226-69-2,ára: 3850 Ft

„Könyvem címében az „elképzelni” szó szerepel, de beszélhetnék itt „utópiáról” is– és ezek a szavak egyáltalán nem irreálisak, ha Jézus Krisztus egyházának tettígéretein alapulnak.”

„Miben reménykedhetünk jelenleg az egyház, s fõleg az Evangélium jövõ-jét illetõen? Talán jó, hogy nem igazán tudjuk, mi vár ránk a közeljövõben, mertígy még jobban átadhatjuk magunkat a reménységnek. […] Isten jelen van azegyház és a társadalom valamennyi szintjén. Még ha bizonyos területeken min-den rosszul megy is, Isten akkor sem változtat erõszakosan a dolgok menetén.[…] Tehát bármilyen legyen is a jövõ egyházi arculata, mindenképpen összetettlesz, amit ellentétek feszítenek, s ami a közelebbi és a távolabbi múlttól függ, sazoktól az emberektõl is, akiknek az egyház legfelsõ vagy legalsó szintjein kellmajd cselekedniük. De úgy vélem, mindenekelôtt virrasztó magatartásra vanszükség a részünkrõl.”

JACQUES ELLUL: Iszlám és zsidó-kereszténység2007, 132 oldal, ISBN 978-963-9226-68-5,ára: 2200 Ft

Amikor a magyar olvasó – három évvel a francia megjelenés után és tizenháromévvel keletkezése után – kézbe veszi Jacques Ellul posztumusz mûvét, a bennefoglalt gondolatok már a keresztény teológia iszlámmal kapcsolatos reflexiójánaktág és meglehetôsen polarizált kontextusában nyerik el értelmüket. A szerzõ arravállalkozik, hogy megvizsgálja, megfelelnek-e a valóságnak azok a közhelyek(nevezetesen: hogy mindannyian „Ábrahám fiai”, mindannyian „monoteisták” és„könyvvallás hívei” vagyunk), amelyekre hivatkozva a keresztények számáraesetleg túlontúl leegyszerûsödik és elodázódik az iszlám vallás megértéséneksürgetése és vele való párbeszéd valóságos alapjainak kutatása.

VÁRSZEGI ASZTRIK: Közösségben – Apáti tanítások(Bencés Lelkiségi Sorozat 47) 2007,252 oldal, ISBN 978-963-9226-74-6,ára: 1750 Ft

A Bencés Lelkiségi Sorozatban nemrég látott napvilágot Várszegi Asztrik fõapát úr Közös-ségben címû könyve, amely a szerzetesek számára adott apáti tanításokat gyûjti összeszerkesztett formában. 2001 óta minden csütörtök este, amikor a pannonhalmi közösséglegnagyobb része együtt van, a szerzetesek a vacsora befejeztével meghallgatják apátjukrövid szövegmagyarázatát Szent Benedek Regulájának egy-egy kiválasztott fejezetérõlvagy részletérõl. Az évek során hétrõl hétre elhangzott elmélkedések közül különbözõszempontok szerint csoportosítva adjuk közre válogatásunkat.

19

PANNONHALMI FÕAPÁTSÁG

PHILIBERT SCHMITZ OSB: A bencés nõvérek2007, 392 oldal,ISBN 978-963-9053-76-2,

A bencés nõvérek életérõl sokkal kevesebb forrás maradt fenn, mint a férfiak-ról. Apátságaikban a szerzetesi élet békében, szerényen és rejtve folyt. Meg-elégedtek azzal, hogy egyedül Isten ismerje érdemeiket és a lelkekre gyako-rolt titokzatos sugárzásukat. Philibert Schmitz alapos kutatómunkával járt utá-na annak, ami a bencés nõvérek életérõl fennmaradt. Könyvének elsõ részé-ben a nõvérek külsõ történetét mutatja be, a másodikban pedig a belsõ éle-tüket.

ANSELM GRÜN – ALOIS SEUFERLING: Egységben a teremtett világgal(Bencés Lelkiségi Sorozat 46) 2007,128 oldal, ISBN 978-963-9226-71-5,ára: 1750 Ft

Sokakat foglalkoztat manapság, hogy miként élhetnénk harmóniában a teremtett vi-lággal. Anselm Grün és Alois Seuferling könyve arra a felismerésre épül, hogy ez avágy (ahogy õk nevezik: teremtés-lelkiség) már nagyon egyértelmûen megjelenik akorai szerzetesség szövegeiben is. A könyv elsõsorban Szent Benedek Regulája alap-ján vizsgálja a keresztény ember felelõsségének lehetõségét az élet különbözõ terü-letein: az imádságban, a vezetésben, a tárgyi világhoz való viszonyban, a gazdaságiéletben, a szexualitásban, a szenvedésben, és az élet sok más, érzékeny területén.

VARGA MÁTYÁS – SCHMAL RÓZA: Árpád-házi SzentErzsébet2007, 28 oldal,ISBN 978-963-9226-72-2,ára: 790 Ft

800 évvel ezelõtt született Szent Erzsébet, mennyei születés-napját pedig november 19-én ünnepli az egyház. A BencésKiadó a jubileumi év alkalmából új kötettel bõvíti gyermek-könyvsorozatát. Az új kötet (Szent Márton és Szent Istvánután) Szent Erzsébet életét mutatja be kisebb és nagyobbgyermekek számára is könnyen érthetõ nyelven, Schmal Ró-za grafikáival.

20

TIHANYI APÁTSÁG

A Hírlevél olvasói talán nem veszik észre, hogy milyen gyorsan múlik az idő. A Hírlevél szerkesztőitől jön afigyelmeztetés, a kérés: készen van-e már az anyag az új Hírlevélhez?

Kézbe veszem a naptárt, visszalapozok. Évről-évre visszatérő események sorával találkozhatunk. Né-hányat érdemes fölvillantani. „Gardafesztivál”: amolyan őszi népünnepély, „látvány-halászattal”, hal- és bor-áldással a templomban, borrendek színes felvonulásával. Eleinte idegenkedtem ezektől az eseményektől. Azidő múlásával azonban egyre inkább érzem, hogy fontosak: ilyenkor lehet szólni azokhoz is, akik templomot,istentiszteletet ritkábban látogatnak. Ilyenkor lehet beszélni pl. arról, hogy az emberi törvény bünteti a borhamisítását. Vajon nem kellene-e jobban odafigyelnünk, hogy a szavaink ne legyenek hamisak? Hogy az igaz-ság az, ami szabaddá tesz bennünket.

Az egyházi iskolás öregdiákok szokásos őszi találkozója, a Szent Márton ünnepéhez legközelebbi szom-baton a „Kézfogás”. November10-én tartottuk, szép számúrésztvevővel. Minden évbenmegállapítjuk, hogy ismételtávoztak többen is az élőksorából, a létszám azonbannem csökken: mindig jönnekújak, akik számára ez azegyüttlét szellemi-lelki erősí-tést jelent. Kopp Mária orvos-professzor, a Semmelweis Or-vostudományi Egyetem Ma-gatartástudományi Intézeté-nek igazgatója volt az előadó,a délutáni szentmise főceleb-ránsa pedig Spányi Antal szé-kesfehérvári megyéspüspökatya. Ez volt a 13. „Kézfogás”:köszönet a szervezőknek és aháttérben álló segítőknek.

Szent Ányos ünnepe no-vember 17-én ebben az évbenszombatra esett. Az ünnep előestéjén volt a közös vesperás és szentmise. Gyűrű Géza pápai prelátus, veszpré-mi érseki helynök, balatonfüredi plébános vezette liturgiánkat. Előtte a tetőtérben könyvbemutatót tartot-tunk. Apátságunk alapításának 950 éves jubileuma alkalmából tudományos konferenciát rendeztünk aTihanyi Alapítólevéllel kapcsolatban. Ennek anyaga jelent meg egy kis kötetben, amelyet Érszegi Géza pro-fesszor szerkesztett. A bemutatón Prof. Dr. Pusztay János, a Veszprémi Akadémiai Bizottság alelnöke tartottérdekes előadást a magyar nyelvről. Az ünnepi együttlét a szentmise után a tetőtérben fejeződött be, az im-már hagyományos halászlével. Ekkor vehették kézbe a Tihanyi Kalendárium legújabb kötetét (a 12. kötetet!)a vendégek.

A Szent Erzsébet jubileumi év számunkra a tihanyi Szent Erzsébet kör működésének 10. évfordulójátis jelentette. Buzgó, elkötelezett asszonyok segítenek szegényeken, rászorulókon: ruhát, pénzt, használatieszközöket gyűjtenek. Évente megrendezik az adventi jótékonysági bazárt, amelynek bevételéből támogatnitudnak sokakat. Szép ünnep volt ezért november 18-a, vasárnap: a templomban beszámoltak a kör tevékeny-ségéről, a ministráns gyerekek pedig megjelenítették Szent Erzsébet életét (sekrestyésünk, a ministránsok-kal odaadóan foglalkozó Csizmazia Zsolt a lelke, a mozgatója ezeknek a templomi előadásoknak). Utána az

ŐSZI BESZÁMOLÓŐSZI BESZÁMOLÓ

2121

TIHANYI APÁTSÁG

apátság galériájában megnyílt a jótékonysági bazár, süteménnyel, forralt borral, jókedvű beszélgetésekkel, snem utolsó sorban vásárlással.

Örülünk, hogy vendégházunkat szívesen veszik igénybe külső csoportok, lelkiségi mozgalmak: férfi ésnői cursillo-s hétvégéknek adhattunk otthont a közelmúltban. Elcsendesedést kereső lelkipásztorokat is szí-vesen fogadunk, akik részt vesznek zsolozsmánkon, együtt vannak velünk az étkezéseken és közben csendettalálnak, s gondjaikról beszélgethetünk. Öröm látni, ha megerősödve mennek haza. Megtiszteltetés volt szá-munkra, hogy a Bécsi Főegyházmegye bécsi esperesei nálunk töltötték szokásos évi tanulmányi napjaikat ok-tóber 22. és 27. között.

A „Tetőtéri esték” előadásai folytatódtak. Októberben Csete Ildikó textilművész és férje, Csete Györgyépítész tartott érdekes előadást. Nagy sikere volt Novotny Zoltán sportriporternek, a Protestáns ÚjságírókSzövetsége elnökének: „Sport, erkölcs, magyarság” volt a témája. Nem figyeltünk eléggé oda arra, hogy ez azelőadás jubileumi előadás volt, ünnepelnünk kellett volna: ez volt a sorozatban a századik. (A helyi kábeltévérögzíti az előadásainkat, s amikor megkaptam a DVD-t, rajta a sorszámmal: 100., csak akkor döbbentem rá,hogy ennek a sorozatnak súlya van.)

Az adventi, nagyböjti templomi triduumokkal, lelkigyakorlatokkal gondjaink voltak. Elkezdtük helyet-te a nagyböjti és adventi „lelki nap”-ot, amelyre szívesen jönnek távolabbról is. December 8-án volt az adven-ti, témája: „A jövő”. Elmélkedések délelőtt, délután csendes imádság és szentgyónási lehetőség, majd közösszentmisével fejeződik be. - A nagyböjti lelki nap idejét is szeretnénk hagyományosan a nagyböjt ötödik vasár-napja előtti szombathoz kötni. A következő tehát március 9-én lesz.

A visszatekintés mellett fontos, hogy előre nézzünk: terveznünk kell a jövő évi programokat. Az ökume-nikus imahéten január 21-én, hétfőn Szilágyi Pál református lelkész lesz az igehirdető a tihanyi templom-ban. Januárban nem tartunk tetőtéri előadást: február 22-én, pénteken lesz a következő. Felhívom a figyel-met az internetes honlapunkra: ezen keresztül közöljük majd az előadások időpontját és előadóit.

A jövő évi kiállítások között Kórusz József tárlata lesz az első: húsvéttól látható. A nyári hónapokraBernáth Aurél képeiből tervezünk kiállítást. Szeptember-októberben pedig szándékunk szerint Diner Tamásfotóművész alkotásai lesznek láthatók.

Számomra az elmúlt két hónap nagyobb megterhelést jelentett. 94. évében lévő édesapám betegsége,majd halála a napi feladatok mellett komolyan igénybe vette az erőimet. Nagyon sok segítséget tapasztalhat-tam ezzel kapcsolatban mindenütt. Az őszinte együttérzés számtalan formájával találkozhattam. Szívből kö-szönöm mindenkinek, hogy együtt volt velem, velünk ebben a nehéz időszakban.

Amikor ezt a beszámolót írom, a tihanyi gyermekek már készülnek a karácsonyi misztériumjátékra. Amai postával megérkezett az első karácsonyi üdvözlet is. Advent van, csodálatos naplementékkel. Egyre job-ban érzem, érezzük, hogy mindannyiunknak szükségünk van a „soha ki nem alvó Fény” éltető világosságára.Legyen békés, Istentől megáldott mindannyiunk adventi várakozása és karácsonyi ünneplése!

Tihany, 2007. adventjén.

Richárd atya

22

BENCÉS RENDHÁZ GYÕR

„A Magyar Bencés Kongregáció általános káptalanjának döntése alapján Várszegi Asztrik fõapát úr ok-tóber 25-én, Pannonhalmi Szent Mór ünnepén a Gyõri Bencés Rendházat függõ perjelségi rangra emelte.A Szent Mór Bencés Perjelség létrehozásáról szóló határozatot ünnepi szentmise keretében adta át Gyõ-rött Horváth Dori Tamás atyának, aki e naptól perjele lett a gyõri bencés közösségnek.

Homíliájában Fõapát úr így buzdította a Szent Mór Bencés Perjelség közösségét:„Szent Mór, a kezdet és a remény fiatal szentje kísérjen Benneteket a most elkezdett úton. Segítsen

Titeket ahhoz a tûzhöz, amelyet Jézus Evangéliuma jelent az emberiségnek. Adjon Nektek erõt ahhoz,hogy Jézus szellemében egymást és a rátok bízott keresztény ifjúságot áldozatos szeretettel tudjátok szol-gálni, oktatni és nevelni. Ezzel a Ti örömötök is, és a rátok bízottak élete is teljes lesz.””

Így olvasható a Magyar Kurírban az ünneprõl szóló beszámoló, amikor a Magyar Bencés Kongre-gáció különbözõ házainak képviselõi és a Fõapáti Tanács tagjai közös szentmisén együtt ünnepeltek agyõri bencés közösséggel, a gimnázium tanáraival és diákjaival Szent Mór ünnepén.

Az esemény egy 2005-ben írásban is megfogalmazott igényt tesz lehetõvé, hogy a Gyõri BencésRendház olyan Fõmonostortól függõ perjelségként mûködhessen, amelynek távolabbi célja, hogy elindul-jon az önállósodás felé. Az önállósodáshoz vezetõ út elsõ állomásaként szeretné a Ház felvenni azokat azérdeklõdõ fiatalokat, akik gyõri közösséghez kívánnak csatlakozni, hogy itt Gyõrött, a Pannonhalmi SzentMárton Fõapátság kihelyezett noviciátusában és növendékségében készülhessenek fel az elkötelezettszerzeteséletre.

A szerzetesek száma és személye nem változott, de kezdetét veheti egy szorosabb együttlét, egymás-ra figyelés, és annak a meggyõzõdésnek a megerõsödése, hogy a tizenhárom gyõri szerzetes – Isten után– mostantól saját életének kovácsa és építõje: azaz életünkért, hivatá-sunk teljesítéséért és a jövõnkértmi vagyunk a felelõsek, Isten segítségével. Közösségünk életének alakulása szempontjából alapvetõenfontos és lényeges, hogy mit teszünk azért, hogy életünk világítson és ragyogjon, mit teszünk azért, hogya munkánk vonzó legyen, és itt elsõ-sorban az iskolai és kollégiumi munkánkra gondolok. Mostantólfogva rajtunk múlik, akik a Perjelségben élünk – imádkozunk és dolgozunk –, hogy felcsillan-e valami azéletünkbõl egy diák elõtt, egy idelátogató fiatal elõtt, aki aztán úgy gondolja: „érdemes ezt az életmódotkövetnem. Hitbõl élõ ember szeretnék lenni, közösségben élõ ember szeretnék lenni, és tanítani szeret-nék.” Tulajdonképpen erre vállalkoztunk a Szent Mór Bencés Perjelség indulásának napján, talán mégjobban hangsúlyozva azt, amit eddig is tettünk. Hitbõl élõ szerzetesek akarunk lenni, akiknek elsõdlegesmunkájuk, hogy iskolát és kollégiumot vezetnek, valamint tanítanak benne.

Közösségünk Pannonhalmi Szent Mórt választotta védõszentjének. Õ volt az elsõ bencés diák Pan-nonhalmán, Magyarországon. A pannonhalmi monostorban nõtt fel, lett szerzetes és apát. A monostorokmindig összegyûjtötték a fiatalokat, akik tanulni vágytak, vagy akikrõl a szüleik úgy gondolták, hogy jólenne, ha tanulnának. Szent Mór szerzetes és pap volt, tanult és mûvelt ember, aki a Szent Márton-hegyikolostori iskolában tanított, tanító mesterként dolgozott. Írástudó ember volt, amint errõl tanúskodik akét remetérõl írt legendája is. És itt kapcsolódik személyéhez a mi házunk. A gyõri bencés perjelség kife-jezetten azt mondja, hogy a mi életstílusunk két pólus között helyezkedik el: szerzetesek vagyunk, SzentBenedek Regulája szerint élünk, ez életünknek az alapja. Munkánk pedig – hiszen a szerzetesnek sajátmunkájából kell megélnie –, hogy iskolánk van, ahol tanítunk, és kollégiumunk, ahol a ránk bízottakrólgondoskodunk, azaz neveljük õket. És papok lévén nem feledkezhetünk meg arról a városról sem, aholélünk. Lehetõségeink szerint lelkipásztori munkát is végzünk, elsõsorban a bencés templomban és a pan-nonhalmi egyházmegye egy-két templomában, ahol besegítünk vagy önállóan lelkipásztorkodunk.

SZENT MÓR BENCÉS PERJELSÉG

2323

A másik jelentõs változás a gyõri bencés közösség életében, pontosabban a Czuczor Gergely Ben-cés Gimnázium és Kollégium életében, hogy a 2008 szeptemberében induló tanévre a kilencedik évfo-lyamra lányokat is felveszünk. A bencés világ számára nem ismeretlen a koedukált iskola, hiszen az euró-pai bencés világban – néhány angol kollégium kivételével – mindenütt így mûködnek iskoláink.

Döntésünknek többféle oka van. Továbbra is szeretnénk egy jó iskolát mûködtetni, ehhez viszont azszükséges, hogy minél szélesebb körbõl jöhessenek hozzánk a tanulni vágyók – fiúk és lányok. Persze ajó, színvonalas iskolának nemcsak a lányok megérkezése az egyetlen feltétele, hanem sokkal fontosabbaz igényes és mindenkire odafigyelõ oktató-nevelõ munka, amely a bencés iskola igazi hagyományánakalapvetõ rétege. Ezt a hagyományt továbbra is szeretnénk megõrizni és tovább erõsíteni.

Régi igény az is, hogy legyünk nyitottak azon családok elõtt, ahonnan a fiúgyermek már hozzánkjárt, idejár vagy ide fog járni, és vegyük fel a lány gyermeküket is. Így sokkal egyszerûbb a család élete,könnyebb figyelemmel kísérni gyermekeik tanulmányait.

Az sem utolsó szempont, hogy a mai világban talán könnyebb úgy nevelni a fiúkat, hogy lányok isvannak mellettük, és nemcsak az utcán találkoznak velük. Talán egymásra figyelve a nyersesség és érdes-ség, amely egy tisztán fiúiskolában könnyen kialakul, kopik a fiúkról.

Idén is többen érdeklõdtek, felveszünk-e lányokat, így a tantestület megtárgyalta kérdést, az igaz-gató döntött, és kérésére Asztrik fõapát úr engedélyezte, hogy a 9. évfolyamra lányokat is felvehessünk.A kollégiumot igénylõ lányok a tõlünk kb. 200 méterre lakó orsolyita nõvérek kollégiumában lakhatnak.

Érdekes kihívás lesz számunkra a koedukált rendszer, hiszen sokan közülünk csak fiúkat oktattakeddig, de úgy gondolom, hogy iskolánk tanárai mindent megtesznek az elõttünk álló háromnegyed évben,hogy felkészüljünk a lányok fogadására. Így aztán reménységgel indulhatunk el a kihívások felé.

Tamás atya

SZENT MÓR BENCÉS PERJELSÉG

24

BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Fõapátság • Felelõs kiadó: Dr. Várszegi Asztrik fõapát • Szerkesztia Fõapáti Hivatal, fõszerkesztõ: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Fõapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail:hivatal@osb.hu • Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Gyõr.

SZENT BENEDEK LEÁNYAITÁRSASÁGA

ESEMÉNYNAPTÁR

Szeptember 16. Veni Sancte – tanévnyitó szentmise az alpári és az újfalui templomban.Szeptember 20. A tiszaalpári Árpád Fejedelem Általános Iskola tantestületének látogatása kolos-

torunkban a hagyományos „Árpád-nap” keretében.Szeptember 24. Richárd atya Szent Gellért és Szent Imre alakját megidézõ elõadása kolostorunk-

ban.Október 15–19. Idõs szerzetesnõvérek lelkigyakorlata vendégházunkban, a Rendfõnöknõk Kon-

ferenciájának szervezésében.Október 21. Alapítónk, Berecz Skolasztika halálának 75. évfordulója.Okt. 28. – Nov. 1. Piarista szerzetesek lelkigyakorlata vendégházunkban.November 18–21. Oblátusközösségünk évi lelkigyakorlata vendégházunkban.November 21. Oblátus-beöltözés és felajánlás-megújítás szentmise keretében.November 18–24. Benedikta és Ágnes nõvér részt vett a Göttweigben tartott magiszter-továbbkép-

zésen.November 29. Búcsú Johanna nõvérünktõl. A szertartást Richárd perjel atya vezette.December 10. Richárd atya elõadása kolostorunkban Mivégett vagyunk a világon? címmel.December 21. Szent Erzsébet ereklyéjének látogatása templomunkban.

OBLÁTUS-LELKIGYAKORLAT ÉS BEÖLTÖZÉS TISZAÚJFALUN

November 21-e az oblátusok hagyományos ünnepe Szûz Mária bemutatásának emléknapján. Ehhez kap-csolódóan tartották éves lelkigyakorlatukat a kolostorunkhoz kapcsolódó Szent Skolasztika Oblátuskö-zösség tagjai. A közel három napos lelki töltekezést Maurus atya vezette.

A lelkigyakorlat végén ünnepi szentmise keretében oblátáink megújították felajánlásukat és egy ob-látus csatlakozott a közösséghez: Gréczi Antal testvérünk Márton testvér néven kezdte meg novíciusévét.

Az egyszerû, szép szertartás, és a közösen elköltött ebéd után Istennek hálát adva, feltöltõdve, meg-erõsödve keltek útra világban munkálkodó testvéreink, hogy az itt kapott kegyelmeket ott kamatoztassák,ahol leginkább szükség van rájuk.

Összeállította: Ágota nõvér